Nap mint nap, millió megannyi szuper, vagy éppen nem teljesen tökéletes alkotás kerül a szemünk elé, mind a tévéképernyőn, vagy éppen a mozi vásznon. De elgondolkodtunk-e már azon, hogy ezek a filmek valójában mennyi munka során születnek meg, majd kerülnek a kiéhezett "filmfaló" társadalom elé?
A film napjaink egyik legnépszerűbb információs, ismeretterjesztő, szórakoztatási és művészeti célú technikai eszköze. Első pillanatától kezdve a látható világ megörökítésére, dokumentatív szándékkal is használták. Az audiovizuális mozgókép mennyiségét tekintve ma is elsősorban ezt teszi: információkat gyűjt, rögzít és közöl.
Nagy filmek, melyekkel csak előbbre jutottunk...
1993-ban Spielberg újra a kalandfilmek felé fordult: filmre álmodta Michael Crichton Jurassic Park c. regényét, amelyben gyilkos dinoszauruszok trappolnak keresztül egy trópusi szigeten. A George Lucas Industrial Light and Magic cége által biztosított forradalmian újnak számító különleges effektusok segítségével a film új ajtókat nyitott meg a filmes világba.....
és talán a kicsit ügyetlen de annál nagyobb szívű Forrest Gump is elgondolkodtathatott sokakat, hogy az ember akkor is ha kicsit más mint a nagy átlag, ugyan úgy ember...
na és persze melyik magyar ember ne emlékezne Bendegúzra a tehénpásztorra?
Az Indul a bakterház című magyar 1979-ben készített filmre. Időtálló, üde és eredeti, a legjobb vígjátékszínészeket vonultatva fel, talán a legviccesebb hazai produkció, miközben van egy keserédes mellékíze - és talán pont azért annyira emlékezetes.
Ha azt mondom Star wars, vagy Jurassic Park, esetleg E.T. mind mind a filmtörténet legnagyobb alkotásai közé sorolhatóak. és ha azt mondom George Lucas, Steven Spilberg, vagy esetleg Kabay Barna... na igen valószínű, hogy az első két nevet gond nélkül belőjük, többé-kevésbé pontosan, de vajon hányan tudjuk, hogy Kabay Barna melyik magyar filmeket rendezte? Segítek Meseautó, Hippolyt... és persze számos nagyszerű magyar rendező nevét le írhatnám ide.. de most lapozzunk...
Sajnos mint szinte minden jónak a televíziónak is vannak sötét oldalai ....
Egy Amerikában végzett érdekes kísérlet rámutatott, hogyan hat a hangulatra és a tetterőre a tévézés. A kísérletben részt vevőket ellátták egy csipogóval, és naponta hat-nyolc alkalommal, véletlenszerű időpontokban "rájuk csipogtak". Ilyenkor a kísérleti alanyoknak le kellett írniuk, mit csináltak éppen, és hogy érezték magukat (egy standard lista alapján). Az eredmények azt mutatták, hogy aki éppen tévézett, az általában kellemesen ellazult állapotban volt, és passzívnak érezte magát. A tévé kikapcsolása után az ellazult állapot megszűnt, megmaradt azonban a passzivitás. A tévézés tehát általában "leszívta" a nézők erejét, utána nehezen tudtak másra koncentrálni. Más tevékenységek, például olvasás vagy sportolás után nem lépett fel hasonló hatás, sőt hangulatjavulásról számoltak be a résztvevők. Tévézés után viszont hangulatuk általában ugyanolyan maradt, vagy rosszabb lett. A kísérlet azt is megmutatta, hogy minél többet ültek az emberek a tévé előtt, annál kevésbé érezték magukat elégedettnek. Általában azok, akik nagyon sokat tévéznek, rosszabbul tűrik a semmi tevékenységet nem nyújtó, nem strukturált helyzeteket (sorban állás, várakozás, álmodozás), mint a keveset tévézők.
